|
A Szobafogság
Török Tamás 2008.06.19. 23:25
A szobafogság
Ádám a fotelben ült, és arcát takargatta kezével. Próbálta elzárni a szeméből áramló patakot. Apja azért kiabált vele, mert első szólásra nem kapcsolta le a számítógépet. Ádám tudta, hogy édesapja csak a most megérkezett villanyszámla miatt dühös.
Ez már sokszor megtörtént. Ádám szerette apját, de az ilyen alkalmakkor legszívesebben egy kilométeres távolságban elkerülte volna a házukat. A dolog mindig ugyan úgy sült el: Ádám a szobájában találta magát, majd a kulcs kívülről fordult a zárban. Apja kiabált valami csúnyát, majd csend. Ádám nagyon kreatív egyéniség volt. Könyvet írt, és sokat rajzolt, mind a kettőben kimagasló tehetsége volt. Ötödik osztályba járt, kedvenc tantárgya az Irodalom. Dühében mindig tollat fogott, és leírta ami vele történt. Ezekkel az irományokkal egy külön dosszié volt tele. Most sem tett kivételt, leült az asztalához, és írni kezdte:
Apa megint számlát kapott, és dühös. Most a számítógépezéssel lett baja. Már tudom: ha én felnőtt leszek, biztos kedves leszek a gyerekeimhez, sokat… sőt, mindig annyit gépezhetnek, amennyit akarnak, és azt csinálják amit akarnak!
Most elgondolkodott: ez nem a legbölcsebb dolog egészségügyileg, tanulmányilag, és pénzügyileg sem. Gyorsan kisatírozta ezt a mondatot, majd folytatta.
Nem megyünk mindig kirándulni, és nem kell mindig naponta kétszer pakolni!
Megint megállt. Ez egyáltalán nem jó egészségügyileg. Ezt is kisatírozta. Írt még pár mondatot, de azzal is csak ennyire jutott… Kifogyott az ötletekből; széttépte a már teljesen tintás papírt, egy másikat vett elő, és csak ennyit írt fel:
BOCS APA
Megint fordult a kulcs a zárban, és Ádám édesapja csillogó szemmel megszólalt: „nincs kedved elmenni a vidámparkba?”
Török Tamás
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
