|
Zajtalan j
Zajtalan az j
zajtalan az j, semmi nem zavar,
nem zrgeti szl, csendes az avar,
lbujjhegyen jr minden gondolat,
nem cipel semmilyen slyos gondokat,
szell sem rezzen, hallgatnak a fk.
odjukba zrnak egy meldit,
fabrtnben vrja most mr ez a dallam,
hogy kiszabaduljon egy kicsike dalban,
magamban ddolok jszaka csendjbe’,
halkan szll az nek be a fk rendjbe,
s akkor az odkban elindul a zsongs,
hozz sg az erd a dalhoz egy kottt,
kezem billentyzik, tisztulnak a hangok,
formldnak a betk, j szavakat hallok,
zlelgetem ket, nzem, odaillik-e,
kzben ablakomon benz egy zike,
mg a verset s a dallamot kltm,
gondolatban a tested magamra ltm,
sszeforr a lelknk, lnyink eggy vlnak,
sszetekeredve DNS-spirlban.
s elindul a nyzsgs, ott bell az agyban,
a szvnk is most mr egy ritmusra dobban,
egy kszl a szveg szl a szerelemrl,
cskokrl, htlenl elhagyott szvekrl.
mert, ha egyedl vagy, bizony akkor ltod,
hogy fjhat a magny, ha nincs bartod,
ha nincs, kinek mellre fejed lehajtod,
ha nincs, aki megsimogassa az arcod,
nincs, aki polja a szomor lelked,
vagy aki fledbe suttogna szerelmet,
hogy mennyire hinyozhat egy bk,
akkor is, ha szpet hazudva szlt.
mert szeretni is lehet hatrtalanul,
s bntani is lehet, akaratlanul,
el lehet tvedni, az letnek kdben,
de visszatra lelhetsz az igaz svnyen.
higgy a szerelemben, akkor boldog lehetsz,
s mindig tallj vissza ahhoz, akit szeretsz,
bntson br az let, de nem tudhat rtani,
ha kpes vagy a msiknak megbocstani!
elrppen pr ra, rm virrad a hajnal,
lk a szobmban szveggel s dallal,
s pirkadatkor, amikor elhagyom a tested,
mr dallam simogatja krbe ezt a verset.
.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
