Hideg volt

Hideg volt. A korahajnali, p�rad�s leveg� �les pengek�nt has�tott f�radt t�dej�be. Frissen �bredt, azonban a k�sz�l�d�s �s a fagyos id� pr�b�ra tette. V�rt. Leemelte kalapj�t, s v�gigh�zta ujj�t a l�gy b�rszeg�lyen. K�nai alig�tor. A legnemesebb b�r, ami akkor l�tezett. F�zni kezdett, visszahelyezte. Hirtelen hangos horkant�s zavarta f�l az udvar �lmos csendj�t. A k�db�l, mint egy lid�rc k�zeledett fel�je inasa, kant�ron vezetve lov�t.

-        J� reggelt Jean! – k�sz�nt az �r.

-        J� reggelt, Uram! Meghoztam �toile-t. Kicsit morcos ma, nem szokott a korai kel�shez.

-        J�l, van k�sz�n�m. J�l meg abrakolta, ugye? Hossz� lesz az �t, r�ad�sul vissza is kell hoznia, nem igaz? – K�rdezte nevetve szolg�j�t, azzal megsimogatta szeretett lova s�r�ny�t.

-        Term�szetesen Uram, term�szetesen.

Er�sen megmarkolta lova nyerg�t, nagyot r�ntott rajta, majd egy hirtelen mozdulattal felugrott. Nyeregben volt. Megigaz�totta t�sk�j�t, kardj�t, v�g�l revolver�t. Peckesen kih�zta mag�t, majd odasz�lt inas�nak:

-        �gy k�sz�ljenek Jean, hogy eb�dre itthon vagyok. Rendben van?

-        Term�szetesen Uram, �s…

-        Igen?

-        Vigy�zzon mag�ra! – tette hozz� nagy s�hajt�s k�zepette.

-        Ugyan m�r, kedves Jean. �gy lesz!

Azzal belem�ly�tette t�hegyes sarkanty�it szeretett lova oldal�ba. A j�sz�g hangosat nyer�tett, majd elindult. Eleinte csak �getett, majd ahogy elhagyta a kiskaput �s a majors�g sz�li bokrokat egyre gyorsabb iramban folyatta, m�g v�g�l v�gt�zott, s�t az erd�ben m�r val�s�ggal rep�lt. Utasa im�dta a sz�guld�st, mindent megtett a sebess�g�rt. Ez�rt is vette meg a legdr�g�bb parip�kat udvar�ba. Nem kis p�nz�rt, igaz, neki ez nem jelentett gondot. F��ri csal�db�l sz�rmazott, rangj�t m�g XVI. Lajost�l kapta im�dott d�dapja, Jaques Galoise, a tenger�szkapit�ny.

            Az �ton vadak rohantak �t, egy csoport �z. Felriadt, �m emiatt esz�be jutottak a tegnap t�rt�ntek. Ism�t elm�lyedt gondolataiban.

            Az a gy�ny�r� h�lgy, � milyen csod�latos volt. �jfekete haja m�g most is hatalm�ban tartotta. �s az b�d�t� pezsg�… Val�ban mennyei volt a tegnap este. Nem is gondolta volna d�lut�n, hogy aznap mekkora sikere lesz; mind a k�rty�ban, mind pedig a n�kn�l. Kora este �rkezett a b�rba, hideg volt, �m amint bel�pett a helys�gbe, �s megcsapta orr�t a friss szivarok �s pipadoh�nyok illata, �s megbabon�zta elm�j�t az a b�d�t� dallam, minden b�nat�t kint felejtette, kint P�rizs fagyos �s kietlen utc�in. A kab�tj�t letette a fogasra, majd � is r�gy�jtott. Odal�pett bar�ti asztal�hoz, ahol akkor m�r folyt a k�rtyaparti. A k�vetkez� menetbe � is besz�llt. �vatosan, taktik�san pr�b�lt j�tszani, �m mindig elvonta a figyelm�t az a h�lgy. Csak h�tulr�l l�tta, �m ez m�g izgalmasabb� tett�, m�g ink�bb megmozgatta elm�j�t. Lehet, hogy egy cs�ny�cska h�lgyet takar ez a mesesz�p haj – gondolta –, de akkor is j� ezen t�pel�dni. Szerette a tal�lgat�sokat, a v�letlent. Szerette a szerencs�t. Ez�rt is k�rty�zott. K�vetkezz�k a River – has�tott elm�j�be a f�lmondat. Feln�zett �s l�tta, hogy es�lye sincs. �gy is sokat vesztett, de most m�g menteni tudott valamit: - Ficher.  A k�vetkez� k�rben d�nt�tt, kisz�ll. Osztott a krupi�. Els�nek egy �sz, majd m�sodiknak… m�g egy!  A fene vigyen el – szidta a szerencs�tlen krupi�t. �sz p�r k�zben. Ezt nem lehet kihagyni. Az els� k�r folyt, s mikor r� ker�lt a sor csak ennyit mondott: Chaque dans! Majd betolta minden „vagyon�t”. Sokat bukott, �m ez �gy is nagy �sszeg volt. Figyelte a t�bbieket, de arc�val semmit sem �rult el. „Most sincs semmilye, ahogy eddig se”, „csak ki akar sz�llni”, „most is csak elbambult” –keringtek a gondolatok. Mindenki tartotta. A krupi� osztott. D�ma, hetes, Bubi. Semmi. Neki csak �sz p�r. Nem tudott uralkodni mag�n, eltorzult az arca. Felpillantott �s l�tta, hogy r�gi ellenfele, Pierre Teloir kaj�n vigyorral figyeli �t. A t�bbiek, akiknek m�g volt mag�nt�k�j�k t�tet tettek. Az �sszeg n�tt. Oszt a krupi�. �sz. Az arca azonban nem mozdult, s�t, m�g ink�bb komorabb lett. Pierre �t figyelte. Ezt l�tva hangosan felki�ltott: Chaque dans! A t�bbiek tartott�k. K�t embernek m�g volt saj�t p�nze. �s a krupi� negyedszerre is oszt�sra emelte kez�t. �sz. A negyedik �sz. �tvillant az agy�n a gondolat: p�ker. Egy�rtelm� nyer�, az � kez�n�l nincs er�sebb. Pierre els�padt, a v�rt 9-es elmaradt. A kez�ben tartott Kir�ly- T�zes kezet idegesen az asztalra csapta.

-        Csal�! – ki�ltotta - Csalt, l�ttam, hogy csalt.

-        �n val�ban azt k�pzeli, hogy �n csaltam?

-        Nem k�pzelem, tudom! – ezzel a mondattal egyetemben kir�ntotta kardj�t, �s sz�r� helyzetbe szegezte. Hangos sik�t�s �s kiab�l�s hangzott mindenfel�l, ahogy felr�gta a k�rtyaasztalt. – V�dje, mag�t al�val� tolvaj, b�r m�g ahhoz sem lenne joga!

-        Azt aj�nlom, nagyra becs�lt Pierre uras�g, hogy ezt kult�r�lt keretek k�z�tt int�zz�k el, ahogy az francia �llampolg�rokhoz illik. – mondta -  B�r, ahogy v�gig n�zek mag�n, lehet, hogy j�l d�nt�tt, mivel a francia �llampolg�r nem �ppen mag�ra ill� kifejez�s. – tette hozz� gyilkos humorral.

-        M�g s�rteget is! Ez�rt megfizet!

-        Nyugodjon le Pierre! – sz�lt egy er�lyes, n�i hang – Ha val�ban azt hiszi, hogy csalt, h�vja ki p�rbajra, de ne az �n k�v�z�mban hadakozzon. Meg�rtette?

-        Igenis, h�lgyem! – felelte megsz�gyen�lten. – Maga pedig…, holnap kakassz�lalt�val �let�t veszti, a Grand Jardin t�ren, a benc�s ap�ts�gn�l. – Azzal fogta kab�tj�t �s t�vozott.

A f�rfi a h�lgyet n�zte, a h�lgy pedig a f�rfit.

-        Bocs�sson meg, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Ren� Galoise. – azzal kezet cs�kolt a h�lgynek.

-        Charlotte P�rir.

Lehajolt, �sszeszedte a p�nz�t, felvette kab�tj�t, kezet ny�jtott a h�lgynek, majd kivonultak k�zen fogva.

            Egy mad�r rep�lt �t el�tte. Elmosolyodott, arra gondolt, mi t�rt�nt ezut�n. M�r P�rizsban volt. �szaknak vette az ir�nyt a benc�s ap�ts�g fel�. Lova egyre gyakrabban pr�szk�lt. Elf�radt. Visszavett az iramb�l, hiszen m�g id�ben volt. Egyszer csak felt�ntek el�tte a benc�s ap�ts�g tornyai. Lass�tott. Embereket l�tott. Meg�rkezett. Pierre m�r ott volt az inas�val. Lesz�llt �s k�sz�nt.

-        �lom vagy ac�l? – k�rdezte.

-        �lom.

-        Rendben, �lom.

Odal�ptek egym�shoz, h�ttal. Hallotta, hogy Pierre liheg, �gy f�lt. Az inas elkezdett sz�molni.

-        Egy.

-        Kett�.

Pierre remegett. Galoise a tegnapra gondolt, az inas az �r�j�t n�zte.

-        H�t.

-        Nyolc.

Halkan l�pdeltek. A nap megcsillant a f�k m�g�tt, �s megvil�g�totta a templom keresztj�t.

-        T�z.

Mindketten megfordultak. Fegyvereiket felemelt�k, majd egym�sra szegezt�k. �ri�si csend �lt a t�rre. Senki sem mozdult, csak az inas �r�ja ketyegett.

Hirtelen hatalmas rik�t�s has�totta kett� ezt az eszm�nyi n�mas�got, majd k�t l�v�s d�rd�lt.

A kakas kukor�kolt; �s hozta meg az �letet a vir�goknak, az �bred�st a polg�roknak.

�s a hal�lt.

A k�t l�v�s k�z�l az egyik a sz�vhez csap�dott, a m�sik a jobb v�llba. Azonban a sz�vbe csap�d�n�l hangos csattan�s verte fel a t�r pillanatnyi csendj�t. Pierre csalt. A has�ra r�gz�tett f�mlemez megv�dte a hal�lt�l. Galoise mozdulni sem tudott az �mulatt�l. �t v�dolt�k meg, hogy csalt, �s v�g�l a v�dl�ja veri �t? Pierre azonban meg tudott mozdulni. �v�r�l el�kapta hossz� arm�j�t. C�lzott. L�tt. Ism�telt d�rren�s. A letelepedett madarak �jra felr�ppentek. Galoise �llt. Egyhelyben �llt. Majd kiny�lt a sz�ja, �s bord� v�r kezdett kicsorogni rajta. A szerelem, a szerencse �s az �rtatlans�g v�re. Megt�ntorodott, majd a f�ldre v�g�dott. Sz�ja k�r�l v�rt�csa �llott. Pierre �s az inasa l�ra sz�llt �s elhagyt�k a helysz�nt.

A reggel hal�lt hozott. A Nap elb�jt a felh�k m�g�tt, nem b�rta l�tni, ha �rtatlanok �lete veszett oda. Ren� Galoise �rtatlan volt. Megsebezt�k az�rt, mert megv�dolt�k, hogy csalt. Majd meg�lt�k megv�dolva, becsapva.

A vir�gok visszab�jtak, a madarak elhallgattak, a v�r lassan megdermedt. Hideg volt.